Tartózkodás
Minekutána a világ szinte szétreped a District 9 kritikáktól (pl. itt, itt és itt), akárha kisgömböc, eszemben sincs egy újabbat hajítani a domb tetejére. Ezért lenti beszámolómban teljes mértékben tartózkodni fogok (vö. cím!) a filmet illető mérvadó és veséző megállapításoktól. Helyettük az este krónikáját, azaz 7-től fél 12-ig való tartózkodásunkat (vö. cím!) foglalom össze rövid, keresetlen mondatok zömével.
RITÁVAL kisebb zökkenők árán vergődtünk el kies óbudai reklámtelephelyünkről a II. és I. kerület határán gigászi mérföldkőként tenyésző Mammuthoz. Engem fél 6-kor ugyan tartóztatni igyekezett egy ügyfélhívás (új szkripteket, azonnal!), de elenyésző hisztirohammal és az ügyvez bokájának vehemens harapdálásával sikerült elodáznom a feladat végrehajtását. Így a Klub másik oszlopos tagjával, a bekezdés elején már dicsfénnyel övezett Ricivel szabadon haladhattunk el a készülő golfpálya és a Stop.Shop mellett, hogy buszos alkalmazással a Margit hídhoz közlekedjünk. Itt kombinós kalandok vártak ránk, azzal az egzotikummal, hogy bájos kolléganőm egy utastársunkban a Malév kommunikációs igazgatóját ismerte fel. Mondanom sem kell, a repülős notabilitás békávéni feltűnése belőlem nagy megrökönyödést váltott ki, de legbensőbb érzelmeimet majd más alkalommal tárom a köz elé.
Hanem!
A fogyasztás kétépületű komplexumába térve szívemet betöltötte a jegyekérti aggodalom, ennek jegyében (!) rohanvást megközelítettük a Mammut II. jegypénztárát, ahol magamhoz vettem egy cca 60 centiméteres jegyszalagot. Az aprócska, mosógépkék jegynégyzetekhez ugyanis akciós büfésutalványok is csatlakoztak.
Éhünket csillapítandó a McDonald's felé vettük az irányt. (Útközben Rita agresszív karmozdulatok kíséretében megakadályozta, hogy a Libriból kiáradó könyvszagtól befolyásoltan a könyváruházba vessem magam.) Miközben a mekirádióból a Gasztronómia Hétvégéjét laudáló narrátort hallgattuk, szemeinket a mellettünk Mo. kedvenc sült krumpliját falatozó japán tinicsapatra függesztettük, akik tubusból öntözték a kecsapot.
Ekkoriban társult hozzánk a Klub egy újabb nagybecsű, magamagán rózsaszínű díszítményeket hordozó tagja: EMKÓ. Mondott leány energiaszintje a nullát közelítette, ezért néhány perces gondtalan női csevejt követően odahagyott minket, némi jegyvisszaváltási bonyodalmat testálva rám.
(A Promodba tett vargabetűt most annyival foglalnám össze, hogy még mindig - DE MÉG MEDDIG??? - divat az alaktalan kötödés zsákruha. Pfúj.)
20 óra. Társaink, JÁNOS, CSILLA és az ELNÖK már a jegypénztár előtt ácsorogtak. Ránézésre oldott hangulatban társalogtak, ámbár én észleltem a levegőben vibráló feszültséget - hiszen ez volt Az Első Alkalom!
A kötelező kedélyes megjegyzések körének megfutása egy jegyvisszaváltási kálváriába torkollott. Mikor is az egyetlen pénztáros különböző telefonhívások árán kiderítette, hogy az egyetlen elfogadható lehetőség a jegy becserelése egy következő szerdai mozira. Pániktól gyötörve a Csúf igazság című romantikus vígjátékra esett a választásom.
Áttörve a jegyszedők kétfős gátján, bevonultunk a vetítés helyszínére. Útközben Csilla sajnálkozását fejezte ki, hogy a 10-es teremben kényszerülünk megtekinteni a filmet, holott a 9-es mennyivel stílszerűbb lett volna. És milyen igaz!
A terem félhomályában Rita hangulatos fotókat készített Nikon készülékével.
A stáblistát távozásra intő jelként értelmezve elhagytuk a Mammut robusztus épületét. Sajnálatos módon ekkor János levált vidám kompániánkról, és (állítása szerint) hazafelé vette az irányt. A Klub együtt maradó, változatlanul lelkes tagsága egy sörözőt pécézett ki további tartózkodási helyül (az intézmény neve nem hagyott nyomot az emlékezetemben), ahol kellemes, baráti társalgás és italok mellett ütöttük el az időt.
Az estet végül egy "sors keze", másképpen szólva: "végzet jele" típusú tapasztalat koronázta meg - egy (remélhetőleg fotóval is bizonyított) District 9 plakát a Széna téri Volán forgalmi iroda ajtaján. Méltán mondhatjuk tehát, hogy a Bujtor István Moziklub prömierestjének ikonikus mondata az említett beltéri eszközön is olvasható felirat volt:
IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!
BK
bimtag
RITÁVAL kisebb zökkenők árán vergődtünk el kies óbudai reklámtelephelyünkről a II. és I. kerület határán gigászi mérföldkőként tenyésző Mammuthoz. Engem fél 6-kor ugyan tartóztatni igyekezett egy ügyfélhívás (új szkripteket, azonnal!), de elenyésző hisztirohammal és az ügyvez bokájának vehemens harapdálásával sikerült elodáznom a feladat végrehajtását. Így a Klub másik oszlopos tagjával, a bekezdés elején már dicsfénnyel övezett Ricivel szabadon haladhattunk el a készülő golfpálya és a Stop.Shop mellett, hogy buszos alkalmazással a Margit hídhoz közlekedjünk. Itt kombinós kalandok vártak ránk, azzal az egzotikummal, hogy bájos kolléganőm egy utastársunkban a Malév kommunikációs igazgatóját ismerte fel. Mondanom sem kell, a repülős notabilitás békávéni feltűnése belőlem nagy megrökönyödést váltott ki, de legbensőbb érzelmeimet majd más alkalommal tárom a köz elé.
Hanem!
A fogyasztás kétépületű komplexumába térve szívemet betöltötte a jegyekérti aggodalom, ennek jegyében (!) rohanvást megközelítettük a Mammut II. jegypénztárát, ahol magamhoz vettem egy cca 60 centiméteres jegyszalagot. Az aprócska, mosógépkék jegynégyzetekhez ugyanis akciós büfésutalványok is csatlakoztak.
Éhünket csillapítandó a McDonald's felé vettük az irányt. (Útközben Rita agresszív karmozdulatok kíséretében megakadályozta, hogy a Libriból kiáradó könyvszagtól befolyásoltan a könyváruházba vessem magam.) Miközben a mekirádióból a Gasztronómia Hétvégéjét laudáló narrátort hallgattuk, szemeinket a mellettünk Mo. kedvenc sült krumpliját falatozó japán tinicsapatra függesztettük, akik tubusból öntözték a kecsapot.
Ekkoriban társult hozzánk a Klub egy újabb nagybecsű, magamagán rózsaszínű díszítményeket hordozó tagja: EMKÓ. Mondott leány energiaszintje a nullát közelítette, ezért néhány perces gondtalan női csevejt követően odahagyott minket, némi jegyvisszaváltási bonyodalmat testálva rám.
(A Promodba tett vargabetűt most annyival foglalnám össze, hogy még mindig - DE MÉG MEDDIG??? - divat az alaktalan kötödés zsákruha. Pfúj.)
20 óra. Társaink, JÁNOS, CSILLA és az ELNÖK már a jegypénztár előtt ácsorogtak. Ránézésre oldott hangulatban társalogtak, ámbár én észleltem a levegőben vibráló feszültséget - hiszen ez volt Az Első Alkalom!
A kötelező kedélyes megjegyzések körének megfutása egy jegyvisszaváltási kálváriába torkollott. Mikor is az egyetlen pénztáros különböző telefonhívások árán kiderítette, hogy az egyetlen elfogadható lehetőség a jegy becserelése egy következő szerdai mozira. Pániktól gyötörve a Csúf igazság című romantikus vígjátékra esett a választásom.
Áttörve a jegyszedők kétfős gátján, bevonultunk a vetítés helyszínére. Útközben Csilla sajnálkozását fejezte ki, hogy a 10-es teremben kényszerülünk megtekinteni a filmet, holott a 9-es mennyivel stílszerűbb lett volna. És milyen igaz!
A terem félhomályában Rita hangulatos fotókat készített Nikon készülékével.
A stáblistát távozásra intő jelként értelmezve elhagytuk a Mammut robusztus épületét. Sajnálatos módon ekkor János levált vidám kompániánkról, és (állítása szerint) hazafelé vette az irányt. A Klub együtt maradó, változatlanul lelkes tagsága egy sörözőt pécézett ki további tartózkodási helyül (az intézmény neve nem hagyott nyomot az emlékezetemben), ahol kellemes, baráti társalgás és italok mellett ütöttük el az időt.
Az estet végül egy "sors keze", másképpen szólva: "végzet jele" típusú tapasztalat koronázta meg - egy (remélhetőleg fotóval is bizonyított) District 9 plakát a Széna téri Volán forgalmi iroda ajtaján. Méltán mondhatjuk tehát, hogy a Bujtor István Moziklub prömierestjének ikonikus mondata az említett beltéri eszközön is olvasható felirat volt:
IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!
BK
bimtag
Ez nagyon szép lett Kati - köszönjük.
VálaszTörlésÉppen a 2. bekezdésnél kaptuk a gólt az olaszoktól az U20 vb-n. 1-1. Aztán állítják ki sorba a játékosokat, 2 olasz, a két szakvezető, 1 magyar. Még mindíg 1-1. Nem bírom idegekkel.
A film izgalmasabb jeleneteit is nehezen bírtam. Öregszem.
Én csak annyit szeretnék mondani: méltó kezdés volt, egy visszafogott ünneplést megengedhetünk magunkanak.
Kissgábor
Sziasztok,
VálaszTörlésKati, lenyűgözve olvastam minden szavad, ha nem lettem volna ott, most nagyon sajnálnám.
B.János
Remek összefoglaló!:) Én nem voltam ott és most nagyon sajnálom. Na de majd jövő héten!
VálaszTörlésMelcsi